Ha megegyszer valaki az arcomba nyitja bele az esernyojet (csak ugy csattant), ahogy szall le a buszrol, akkor nemcsak nekilokom a busznak, mint ahogy tettem, hanem ott helyben feldugom a seggebe az esernyojet es kinyitom.
Ez egy blog. A velemenyunk a mienk, ezert szubjektiv, es meglehet, hogy neha csak picit fedi az egyetemes igazsagot. Mellesleg akinek nem tetszik, az nezze helyette a tvt.
Egyebkent nyugodtan lehet idezni, kepeket toltogetni, szabadok vagyunk.
Ha esetleg valami szemelyes kozolnivalod van, amit nem szeretnel kommentbe leirni, akkor tobbek kozott elerhetsz minket a [akiacikketirta] kukac horak pont hu emailcimen.
április 26th, 2005 at 8:05:16
Jogos a két pont. A mai emberek cukorból vannak. Én ázta magészen a Móricztól a H épületig tegnap, de a legneccesebb akkor is az volt, hogy hogy lavírozz a villamosmegállóban, hogy ne szúrják ki a szemed. Bár ez neked megint csak mellbevágó élmény lehet.
április 26th, 2005 at 8:28:35
Nem, az esernyo mindig szemmagassagban van, fuggetlen attol, hogy milyen magasan van a szemed. Ez ilyen murphis dolog.
Meg az meg oke, hogy esernyozik, hat ne azzon, arra talaltak ki, de basszameg, mas is van az utcan, nem csak o egyedul.