Egyre tobb helyen olvastam mar a neten a magas dinamikatartomanyu kepekrol (High Dynamic Range Image). Ma a fotozz.hu-n olvastam egy egesz jo attekintest, ezutan ugy dontottem, hogy utananezek magam is, mi a helyzet Linux fronton az adott temaban.
Az alapproblema, hogy a digitalis fenykepezok dinamikatartomanya messze alulmarad a szemunkehez kepest - ami raadasul adaptivan mukodik. Emberi nyelven: atlagos korulmenyek kozott, ha lefotozunk egy tajat, sok esetben vagy beeg az eg, vagy alulexponalt lesz az eloter - mikozben szemunk teljesen jol latja mind a felhoket, mind az eloter reszleteit. Ha ugyanezt fenykepen szeretnenk visszaadni, akkor segitsegunkre lehetnek a HDR kepek. De hogyan is csinaljunk ilyeneket?
Elso korben a temarol expoziciosorozatot keszitunk, mondjuk 3 kepet, egymastol 1 fenyerteknyire. Pl:

Lathato, hogy mig az elso kepen az eg van jol exponalva, addig a haz az sotet, ellenben az utolson, ahol mar jo lenne a haz, az eg be van egve csunyan. A kozepso meg kb. sehogyse jo.
Ezutan ezeket a kepeket valahogy "ossze kell gyurni". Linux alatt erre en egyelore a hdrgen nevu programocskat talaltam. Nem tudom, hogy mennyire mukodik jol, mindenesetre legyartotta a kivant kepet.
Ha ezen a nagy dinamikaju kepen szeretnenk modositgatni, akkor arra keves jobb eszkoz van, mint a CinePaint. Ezt a kepmanipulalo programocskat meg regeserg a GIMP-rol forkoltak, es utana eppen ilyen iranyba kezdtek specializalni, hogy a filmiparban is hasznalni lehessen. Hasznaljak is lelekesen.
Hiaba van viszont HDR kepunk, ha ezt monitoron/papiron/barmin nezegetjuk. Ahhoz, hogy "jobb" eredmenyt erjunk el, un. ToneMappingot kell csinalnunk, azaz a kep minden teruleten az adott teruleten optimalis eredmenyt kene valahogy lattatnunk.
Ebben segit nekunk a pfstools. Sokfele TMO (tone mapping operator) jar hozza, es kepes nagy dinamikaju kepeket megjeleniteni, illetve LDR-be konvertalni. Es ime az eredmeny:
