back from Munich
Szoval itthon vagyok, pontosabban Sherynel. Propelleres geppel sem volt razosabb az ut, mint amugy, mondjuk szep idonk volt.
Viszont egy rossz pont a Lufthanza jegykezelo rendszerenek (Laci, ez neked szol), mert Andrassal kozos jegyunk volt, es o be tudott csekkelni az automataknal, nekem viszont sorba kellett allnom, hozzam nem talalt jegyet. De a sort vegigallva nem volt gond.
A terrorpanikot viszont ez esetben mar tapasztaltuk, amellett, hogy a laptopot alapbol ugy kuldtem at az atvilagito gepen, hogy kivettem a taskabol, fenykepeznem kellett mindket objektivvel, es a vakut is meg kellett mutatni, hogy villan - kozben a taska uresen megegyszer atment a gepen.
Ma egyebkent otthon voltunk, falunapok vannak Becsen. Megtekintettunk Ardo Zsuzsanna uj fotokiallitasat az Andre Kertesz emlekmuzeumban, illetve megneztunk tole egy filmet, amit edesapja emlekere keszitett. Kozben sikerult megneznunk az allando kiallitast is Andre Kertesz kepeibol, nos tudott az oreg valamit, az biztos.
Aztan hazafele beugrottunk a frissen nyilt Decathlonba, egesz jo dolgok vannak, es van sok eleg olcso dolog is. En vettem magamnak egy szeldzseki-melleny kombinaciot, amik amellett, hogy kulon-kulon is hordhatoak (igy is arultak oket), egy ugyes trukkel egybe lehet cipzarazni oket, es akkor kesz is a meleg dzseki. Shery pedig masfel eve kereses utan talalt maganak elfogadhato napszemuveget. Ugyhogy most mindenki orul.