Shery és RePa

[képek válogatás alatt, majd jönnek]

Szóval megvolt a szabi, jó volt, mégegyszer ennyit simán el tudnék viselni

Pár napot otthon töltöttünk Becsén, levittük az egereket, hogy anyu és Hajni ne unatkozzanak annyira, illetve voltunk a ráckevei melegfürdőben, szauna, gőz, meg sima úszómedencék. Csónakáztunk is, megpróbáltunk kézzel kiszedni néhány vízililiomot, hogy áthelyezzük máshova (esetleg a nyaraló közelébe), de esélytelen volt.

Aztán pénteken irány Tihany. Odafele úton esett az eső, de utána egy csepp sem, és jó meleg volt. A terv az volt, hogy nem csak tespedünk, hanem kirándulgatunk is, ezért is esett a választás az északi partra. A szállásunk rendben volt (illetve...), pár lépésnyire a Belső-tótól. A tó mellett egy nagy rét, aminek a nagyobb részén szürke marhák legelésztek, a kisebb részén pedig ürgék (bár gondolom ők a marhákkal is jóban vannak, de a villanypásztoron nem másztunk át ). Vadon így még nem láttam ürgéket, de állati aranyosak, ahogy nézelődnek a fű fölött, nincs-e valami veszély.
Fürödtünk azért elég sokat, egyszer Füredre is átmentünk, megnézni az ottani strandot, illetve a Sundance akármit, de ott még mintha mindenki aludt volna (délben), úgyhogy nem ott ebédeltünk.

Keddre terveztük be a nagyobb túrát, mert azt jósolták a meteorológusok, hogy esni fog az eső, és hűvösebb lesz, de a francokat, lett vagy negyven fok, majd meg sültünk. A magunkkal vitt turistatérkép nem teljesen fedte a valóságot, mert valami érdekes gondolat folytán az egész félszigeten majdnem minden turistajelzést átfestettek piros keresztre. Ami végülis tök jó, mert egy túrával bejárja az ember az egész félsziget összes csúcsát, ugyanakkor ha ezt nem szeretné, akkor kevés más lehetősége van. Elindultunk hát a "gejzírmező és gejzírkúpok" felé (amik felé egy néni is elindult kis papucsban másnap, hogy van még idő a buszig, aztán megnézi a gejzíreket, de amellett, hogy pármillió éve már nemigazán gejzírek azok, nem is tíz percre vannak a falutól, papucsban ), és egy ideig jó is volt, mert arra ment a piros kereszt, de a térképünkön sárga kereszt volt, aztán zöld út, és mikor megláttuk a zöld utat, megörültünk, de hiba volt, mert rossz irányba ment (a piros kereszt a jó irány mindig), úgyhogy az utunk első harmadát pár ilyen kerülővel megdupláztuk :).
Egyébként szép volt a kilátás az egész Balatonra, meg maga a túra is jó volt, csak legközelebb több folyadékot fogunk vinni [google maps]
Sajna szegény fényképezőm redőnyzárja épp a Csúcs-hegy tetején halálozott el (az egyik lamella le van szakadva, azóta érdekes képeket csinál a gép), béke poraira, ha jól számoltam akkor jóval 50ezer expó fölött bírta, ami nem rossz a kategóriájában.

Következő nap inkább pihentünk, valószínűleg ez ártott meg az ágyamnak, ami fogta magát, és összeszakadt alattam. Ez mondjuk Sherynek örömkönnyeket csalt a szemébe, én viszont kellemetlenül éreztem magam, a tulajdonos hölgy sem kevésbé, szerencsére tudott szerezni másnapra asztalost, aki az ünnep ellenére megszerelte.

Másnap szembe indultunk a piros keresztes úton, és megnéztük a barátlakásokat, amik ilyen falba vájt lakások voltak valaha, csak a nagy részük már leomlott, megkerestük a "vízhangot", és még a marcipán múzeumot is megtaláltuk.

Pénteken jöttünk vissza, Becsét útba ejtve, ahol felszedtük a patkányokat, illetve fürödtünk egyet a Dunában - aminek jobb a vize a hajnak, mint a Balatoné.

Szóval jó volt, pihentünk is, mozogtunk is, és ha valaki szeretne fényképező redőnyzárat szerelni, az szóljon.

A héten Feri nyerte a BMW-t hétvégére, és felajánlotta, hogy aki szeretné a csapatból kipróbálhatja, milyen egy 220 lóerő körüli kabrióval csapatni
Hat mit mondjak, nem szívesen szoknék hozzá, mert utána rossz leszokni róla

Néhány kép: